Musil regényfolyamából egy olyan 'történetet' metszettem ki, amely az európai kultúra és humanizmus tökéletes emberi, erkölcsi, filozófiai, politikai és szociológiai csődjét mutatja be. Ez a csőd egyenesen vezetett az első világégéshez. A háború kirobbanását a film utolsó kockáin lehet látni, akkor is csak utalásszerűen; addig a háttérben marad, rejtett basszus szólamként kíséri a film fő motívumait. A szereplők el vannak foglalva magánéletük őrületével, ami egy modern Szodomaként jelenik meg filmben. A háború pedig az apokalipszis kezdetét, a zsidó-görög kultúra és értékrend bukását valamint az európai humanizmus abszolút végét jelenti. Az így értelmezett apokalipszis, Armageddon végső csatája egyébként a mai napig tart, ez adhatja a film húsba vágó aktualitását.

A történet a következő szálakból áll össze:

1.) Ulrich és Agathe közötti vérfertőző testvérszerelem - amelyben a szépség és ártatlanság a romlottsággal és betegességgel egybeforrva, egymást feltételezve jelenik meg.
Agathe - Ulrich húga. Mintha ikrek lennének, Ulrichnak szinte hasonmása. Legalábbis az egymás iránti szellemi és fizikai vonzódásban, érzékenységben mindenképp. Ugyanolyan nyughatatlan, törvényeket, szokásokat, konvenciókat felrúgó szellem, mint fivére, ugyanakkor a megtestesült szépség és ártatlanság. Ez a különös ambivalencia teszi rendkívül titokzatossá lenyűgözően természetes lényét. A teljességet keresi ő is szenvedélyesen, mint Ulrich, ám Agathe tisztában van vele, hogy ha megtalálja, az a végzete.

2.) Walter-Clarisse-Ulrich szerelmi háromszög - amelyben Walter és Ulrich mély férfi barátságának, és általánosságban a barátságnak a kudarcát látjuk, ami Clarisse Ulrich iránt érzett filozófiai alapú vágyának, vonzódásának, a férfi mindenáron való megszerzésének, bekebelezésének és birtoklásának esik áldozatul. Walter művészi meghasonlása és Clarisse megőrülése következik ebből a háromszögből. Ez egyben a művészet és filozófia antik-renaissance-romantikus felfogásának a vége, ami azt feltételezte, hogy képes egy műalkotás vagy gondolat befolyásolni a világ menetét.
Walter - Ulrich kortársa, barátja, aki korábban maga is csillogó szellem lehetett, művészi képességekkel megáldott intellektus, "zseniális kispolgár". Felesége, Clarisse kielégíthetetlen zsenikultuszának azonban képtelen megfelelni, valószínűleg ez is oka, hogy beleszürkült a megállapodottságba, s ezt életfilozófiává próbálja hazudni, önmaga előtt is. A fergeteges Clarisse mellett vágyai köznapiakká lettek: meleg családi fészek, gyerek, vacsora után egy pohár jó bor, egy kis muzsika... Sovány alakjában, fáradt tekintetében azonban folyton szinte tapintható feszültség vibrál; elfojtott intellektuális és férfiúi féltékenysége egy adott pillanatban váratlan robbanáshoz vezet.
Clarisse - Walter felesége, kistermetű, kislányos alakú harmincas nő, aki kifejezetten vonzó is lehetne, ha karcsú teste nem feszülne mindig, mint az íj, és arcán nem látszana folyton valami természetellenes feszültség. Intellektuálisan és szexuálisan egyaránt szenvedélyesen vonzódik Ulrichhoz, de rajongva lelkesedik nietzscheiánus vonzódásának tárgyáért, a kéjgyilkos Moosbuggerért is. A zsenialitás keresésének megszállottja, szertelen intellektusán szinte észrevétlenül hatalmasodik el az őrület.


3.) Moosbrugger kéjgyilkos története - amelynek csúcspontja Rachel és Moosbrugger szerelme.
Moosbrugger - amolyan kovász a történetben, aki hatalmas termetű, torzonborz, részeges kéjgyilkosból a szemünk láttára válik kifinomult, pallérozottan fogalmazó, jól öltözött bűnöző médiasztárrá. Őrületének semmi külső jele nincs. Az is lehet, hogy pusztán a társadalom őrült, amely sztárrá avatja. Ennek kapcsán látjuk Clarisse Moosbruggeren elvégzett kísérletét: hogyan lehet műtéti úton (ma azt mondanánk genetikailag) megváltoztatni egy gyilkos őrültet. Clarisse kísérletének alanyaként egy elegáns üzletember tárgyilagosságával tárgyal levágandó fél lábáról. A kísérlet fényes sikerrel jár: Moosbrugger ártatlan gyerekkén zokog Rachel, Diotima szolgálójának újszülöttjét ringatva. Rachellel való kapcsolatában van valami megkapó gyengédség, esendőség.

4.) Bonadea és Ulrich flirtje - ami Bonadea és Diotima, Ulrich nagynénje, leszbikus szerelmébe torkollik. Ez a szexualitás humanisztikus, tehát érzelmekből fakadó, az érzelmek folytatásaként való értelmezésének csődje.
Diotima - Ulrich nagynénje, a rokoni kapcsolat lényege azonban inkább az érett nő vonzódása a fiatal férfihez, és viszont. Diotima telt, élveteg szépség, maga a megtestesült bujaság. Bár csalja férjét, felszabadító erővel Ulrich "rosszasága" hat rá, minden konvenciótól, gátlástól megszabadítja - egészen a Bonadeához fűződő leszbikus kapcsolatig, majd vad orgiák rendezéséig.
Bonadea - gyönyörű fiatal nő, amolyan mentőangyal. Ő talál rá Ulrichra egy utcai rablótámadást követően, s viszi haza a sérült férfit. Szellemes, könnyed társalgó, inspiráló partner a félholtan is tudálékos okfejtéssel elméjét csillogtató Ulrich számára, ironikus riposztokban és az ágyban egyaránt. Ulrichhoz fűződő, véletlen szülte viszonya révén létezik a történetben, s ez vonzza-köti Diotimához is. A két asszony leszbikus kapcsolatának alapja a közös vonzalom a "bűnhöz", melynek neve: Ulrich.


5.) Ulrich emberi és tudósi összeroppanása. Ulrich - 35 év körüli, kivételes intelligenciát és érzékenységet sugárzó, rendkívül vonzó egyéniség. Ő az egyetlen, aki átlát a körülötte örvénylő eseményeken. Folyamatosan valami valódit, igazit, tisztát keres, valami nagy érzelmi, szellemi és lelki kielégülést, amiért érdemes élni és lelkesedni, ami definiálni tudja tulajdonságok nélküli - tehát mindent és semmit magában foglaló - lényét, életét. Filozofikusan perverz és önpusztító módon ezt Agathe iránti testvérszerelme testi kielégülésében éli át, a beteljesülés azonban az efféle kutató szellem számára nem hozhat megnyugvást. A világgal együtt saját magát is temeti az utolsó jelenetben.

6.) Stumm tábornok "párhuzam akciója" - amivel 1. Ferencz József uralkodásának 70-edik évfordulóját kívánja a monarchia megünnepelni. A világraszóló ünneplés több felmerült ötlete közül végül - amint a film végén kiderül - a "világégést", azaz a háborút választja a tábornok.


A film képi világát alapvetően az I. világháború előtti osztrák képzőművészet adja. Belsői szecessziós terek, Klimt képeinek fullasztó érzékiségével. Az erotikus jelenetek Schiele hideg, szikár erotikájú képeit idézik. Megjelenik a kor miszticizmusa is az Ulrich-Agathe szerelem beteljesülésének ábrázolásában. Minden díszlet, tárgy, ruha sugározza az európai kultúrát, finomságot, eleganciát - amelyek eltűnéséről szól a film.