1960-ban született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE matematika szakán kezdte, majd a bölcsészkar filozófia szakán folytatta. Filmrendezői diplomát 1988-ban szerzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Rövidfilmjei számos díjat nyertek fesztiválokon. Vizsgafilmje, a KIKI ÉS A HÍMEK a berlini Rövidfilm Fesztiválon a legjobb rendezés díját nyerte el.

1986 és 1988 között tagja volt a Balázs Béla Stúdió vezetőségének.

1987-ben alapító tagja volt az Árvai Jolán vezette Fiatal Művészek Stúdiójának (FMS). A stúdió első filmje, a TUDATALATTI MEGÁLLÓ egyben a diplomamunkája volt.

1989-ben, a román forradalom idején haditudósítója volt a japán és a francia televíziónak valamint a Szabad Európa Rádiónak. Közben Makk Károllyal dolgozott együtt mint forgatókönyvíró és társrendező.

1990-ben forgatta első nagyjátékfilmjét, a HALÁLUTAK ÉS ANGYALOK címűt, amelynek bemutatója a Cannes-i Filmfesztiválon volt (Sélection Officielle "Un Certain Regard") és számos fontos fesztiválra hívták meg (Moszkva, Chicago, Tokió, Ghent, Párizs, Orléans).
A Legjobb Filmzene díját nyerte el San Remóban.

1992-ben kezdett színházban dolgozni. A következő évben kísérleti műhelyt alapított Pécsen. Itt rendezte a SZÍV BŰNEI című előadást, amely az Országos Színházi Találkozón négy díjat nyert, köztük a fődíjat, a Legjobb előadás díját.


1994-ben kezdett a Miskolci Színházban dolgozni, ahol a SALOMÉT rendezte. Az előadás az Országos Színházi Találkozón a legjobb női alakítás díját nyerte és a kritikusok az évad legjobb előadásának tartották.

1996-ban kísérleti színházi műhelyt alapított Miskolcon, Csarnok Kultusz Motel néven.
Az EGYMÁST ÉRINTŐ című előadássorozat az ő ötletéből jött létre, s az első darabját is ő rendezte. A négy évig folytatódó sorozatnak egyértelmű szakmai és közönségsikere volt, egyik darabja elnyerte az Alternatív Színházi Szemle fődíját 1999-ben.

1997-ben kezdte egy dokumentumfilm sorozat, a MAGYAR TARKA forgatását. A kritikusok szerint a rendszerváltás óta készült legfontosabb dokumentumfilmek közé tartozik. Az egyik rész első díjat nyert a dokumentumfilm kategóriában a Mediawave Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon 1995-ben.

1996-ban készült videojátékfilmje, az ARANY NYUGÁGY a 27. Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb rendezés díját, a következő évben pedig a Kritikusok díját kapta innovatív formanyelvéért.

1998-ban a British Council támogatásával a londoni színházi életet tanulmányozta.
A Holland Színházi Intézet meghívására részt vett az Amsterdami Színház Fesztiválon.

Ugyanebben az évben saját társulatával, a Bolygó Kultusz Motel tagjaival megrendezte a CANDIDE-ot a Thália Színházban. Az előadás megkapta a Kritikusok-díját mint az évad legjobb zenés előadása.

1999-ben AZ ALKIMISTA ÉS A SZŰZ című játékfilmjét mutatták be. A film a manchesteri nemzetközi filmfesztiválon a legjobb független film díját nyerte el.
A berlini Prix Europe-on negyedik lett. Elnyerte a Kritikusok-díját a legjobb operatőr és legjobb női főszereplő kategóriájában. Alexandriába, Bostonba, Calcuttába, Madridba, Dhakába, Vancouverbe és Portóba kapott meghívást fesztiválokra.

2002-ben harmadik játékfilmjét készítette el, a KÍSÉRTÉSEK címűt. A berlini nemzetközi filmfesztiválon jelölték az Arany Medve díjra, és hivataloson versenyzett a Legjobb Európai Film díjra. Számos nemzeti és nemzetközi díjat nyert különböző fesztiválokon.
Ebben az évben kezdett tanítani a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

2003-ban Balázs Béla díjat kapott.

Legfontosabb művei:

 

 

KIKI ÉS A HíMEK (1985)
(Rövidfilm, Színház- és Filmművészeti Főiskola)

 

Díjak:
 

Nyugat Berlin Rövidfilm Fesztivál, Németország
A legjobb rendezés díja
Amerikai Filmakadémia, Los Angeles
"Diák" Oscar jelölés

 

TUDATALATTI MEGÁLLÓ (1987-88)
(befejezetlen játékfilm, BBS-FMS-Objektív Stúdió)

PÁRHUZAMOS ANYAGCSERÉK (1989)
(Dokumentumfilm, FMS)

 

HALÁLUTAK ÉS ANGYALOK (1991)
(játékfilm, Budapest Film Stúdió -MTV Stúdió 1)

"Vizuálisan pazar és rejtelmes alkotás. Úgy tűnik, a rendező Fellini felségterületén lépked ezzel az invenciózus, nyugtalanító filmmel."

Variety, Los Angeles
(1991. június 17.)

"André Breton világához közelálló mű. Elragadó és tragikus. Egy kreatív film a tudatalattiról. Érzelmekkel teli, de nem érzelmes. Erőteljes, megalkuvást nem ismerő."

L. Manceau, Cinema '91, Cannes

 

"Tarkovszkijhoz méltó kísérlet. Zaklatott, időnként lírai képek áradata. - semmi köze sincs a hagyományos, narratív stílushoz. Egy futurista galopp..."

Positiv '91, Paris
(no. 365-366)

 

"Írója- rendezője egy borostás és dühös fiatalember (legalábbis ilyen volt, amikor láttam) Kamondi Zoltán, aki kétségtelenül zseniális. Gyönyörű és szörnyű filmje teli van érzékiséggel, akárcsak Felliniéi; persze ne a bordélyházi változatra gondolj. Hanem: libabörzést okozó fényekre, buján feltárulkozó tárágyakra, selymesen kínálkozó kavicsokra. No meg szépséges kövér asszonyokra, akiket kéjesen betakar az iszap, vagy csörgő alumíniumvödrökre, amelyeknek valóságosságától megborzadsz." (...)
...Csak elborít és fejbe vág.
Fellini után vágysz, akinél minden varázslat arra szolgál, hogy csodálatosnak lásd az életet. Kamondi varázsló egyre csak arra figyelmeztet, hogy mennyire valóságos, mindenben jelenlévő a pusztulás. Ezen nem segít a film befejezése: a sok szürkeség, mocsok, latyak és homály után a gyönyörű kékek és tündöklő zöldek, a reggeli napfény aranya. Fellini- olasz. Kamondi- magyar. A sejtjei is át vannak itatva életörömmel, a sejtjei is át vannak itatva szorongással..."

Virág F. Éva, Élite,
(1991. november)

 

Díjak:


Cannes-i Filmfesztivál
Hivatalos válogatás
"Un certain regard"
San Remó-i Filmfesztivál
Legjobb filmzene díja

 

Meghívások:


Tokyo Film Fesztivál
Chicago Film Fesztivál
Moscow Film Fesztivál
Orléans Film Fesztivál
Ghent Film Fesztivál
Paris Film Fesztivál

 

 

A SZÍV BŰNEI (1993-1994)
(színházi előadás, Pécsi Nemzeti Színház, kísérleti műhely)

 

"A szív bűnei döntően a szakmai precizitásától jó. De nem azzal nyűgöz le, hanem azzal, hogy ez a tökély már a tökéletes világ, a tökéletes ember karikatúrája, ami pedig a valódi, elevenember számára elviselhetetlen. S ezt, gondolom, a naiv néző is érzékeli, akit amúgy a szakmai érdemek s különlegességek nemigen érdekelnek. Sőt talán mélyen át is éli."

Zappe László, Színház
(1994. október)

 

Díjak:


Országos Színházi Találkozó 1994
A legjobb előadás díja
A legjobb női főszereplő díja
A legjobb díszlet díja
A legjobb jelmez díja

 

MAGYAR TARKA I-XII. (1993-2002)
(Videó-portrék, MTV Opal-Aster Film )


"Többnyire fekete fehér, nyersre vágott, gyakran benne maradnak csapó előtti, s utáni pillanatok, bakik, sőt kiborulások, főcímlógója egy húsz év előtti aktuálpolitikai műsorbeharangozót idéz. A rendező a leghamisabb műfajba belebújván valami szivárványos emberábrázolást kerekít. „Minden ember kút, szédül, aki belenéz" - mondja Büchner. Szédületet gyakran érzünk a Magyar tarkában szemezgetve."

Muhi Klára, Filmvilág
(1996. augusztus)

 

Díjak:


Mediawave Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál ’95
I. díj a dokumentumfilm kategóriában

 

SALOME (1994)

(Színházi előadás, Miskolci Nemzeti Színház)


"Oscar Wilde vörösben, sárgában, lilában képzelte el a Salome színpadát, Kamondi Zoltán fekete-fehérnek látja századunkat, amelyről már rég lehullottak a színes fátylak. Fenyegető, zaklatott dokumentumfilmnek, amely egy régi-régi történetből elindulva lírai kompozícióban pásztázza körbe valóságunkat. Kamondi nem a rossz lelkiismeretünket vizsgálja, amikor azt a bizonyos embergúlát elénk tárja; annál sokkal szkeptikusabb. A jelenünket mutatja rémlátomásos aggodalommal, hogy azt vegyük észre, ami a szemünk előtt van."

Kállay Katalin, Színház
(1995. március)

 

"A végén a kivénhedt Salome nejlonszatyorba löki az aszott Jokakan-fejet. A lepusztult, nyamvadt, mítosztalan korban ez lett a rituális történetből. Nem fogják sokan látni: technikai adottságai folytán kimozdíthatatlan Miskolcról. Azért mégse felejtsük el, hogy kivételesen jó előadás volt. A legjobbak egyike az évadban."

Koltai Tamás, Élet és Irodalom
(1995 szeptember 3.)
 

Díjak:
 

Országos Színházi Találkozó 1995
A legjobb női főszereplő díja

 

 

ARANY NYUGÁGY (1995-96)

(Videojátékfilm, MTV FMS)

 

"Az Arany nyugágy nagyszerű darab. Elsősorban formailag nagyon átgondolt, miközben épp nem újít, hanem ismert, agyonforgatott témákat, helyszíneket (tarrbélai lakótelepi nyomorultság) és helyzeteket (egymást tépő elgyötört emberpár), egy nevetségesre kopott formában (tévéjáték) ad elő. Az Arany nyugágy is stílgyak, csak vaskos és kíméletlen.
(...)
A legérdekesebb az egészben a videotrükkök s mindenféle furcsa díszletelemek merész használata. A fekete-fehér lakásbelső ablakaiban megjelenő kompjuterkék tenger, a kékfestékkel leöntött folyosók, a papírmaséból kivágott főszereplők életnagyságú figurái. Mindezek általában a mitikus szintet jelzik, de mivel éppoly reménytelenül rondák, mint az alapkép, a mítoszt is profanizálják. S hogy, hogy nem, mindebből mégis könnyes derű, sőt szépség fakad. "

Muhi Klára, Filmvilág
(1996. április)

 

Díjak:


27. Magyar Játékfilmszemle,
Kisjátékfilm kategória
A legjobb rendezés díja
Magyar Filmkritikusok díja 1997
"Innovatív dimenziók és formák" díj

A Magyar Televízió
Nívódíja a rendezőnek, az operatőrnek, a díszlettervezőnek, a jelmeztervezőnek, a zeneszerzőnek, a vágónak és a hangmérnöknek

 

 

CSARNOK KULTUSZ MOTEL (1996-97)

(Kísérleti műhely a Miskolci Nemzeti Színházban, művészeti vezető: Kamondi Zoltán)

 

"A Bolygó Kultusz Motel innovatív és izgalmas koncepciója páratlan lehetőséget ad rendezőknek, hogy egymáshoz intézett kérdéseikre válaszoljanak..."

Geraldine Collings,
Battersea Art Centre, London

 

A Motelben:
EGYMÁST ÉRINTŐ 0-9 (a Csarnok Kultusz Motel előadás-sorozata)

 

"Benne a szellemi találkozás lehetősége s egy kézszorítás ereje, melege. Vagy legalább az egymást értés szándékának jóleső deklarálása. Mert nem az együvétartozás akolmelege volt e Kamondi Zoltán kitalálta sorozat összetartó- s vonzereje, hanem az egymásra (és önmagunkra) figyelés, egymásra (és önmagunkra) találás lehetősége. A játék szabadsága, a "felelőtlen" asszociálhatás."

Szűcs Katalin, Criticai Lapok
(1997. június)

 

"Akik végignézték a sorozatot, belekóstolhattak a mai színházi kísérletek formanyelvébe. Függetlenül attól, hogy ki hogyan ítéli meg a látottakat, az előadások kitágíthatták a színházról való gondolkodásunkat."

Püspöki Péter, Színház
(1997. augusztus)

 

 

MÉDEIA VARIÁCIÓK (1997)

(Csarnok Kultusz Motel, Miskolc)

 

"A Medeia variációk koncepciójával Kamondi új színházi formákat érint. Magyarországon még a független színtársulatok is rögzített szöveget használnak.
Nagy kihívás lehetett a színészeknek, hogy Kamondi még a bemutató után is folytatta a munkát, próbált és előadásról előadásra változott a darab. A végeredmény a színjátszás egy gyöngyszeme, annyira feszültség teli és részlet gazdag, ami ritkaság még egy ilyen országban is, amely tele van kiváló színészekkel ."

Michael Mans, Theater der Zeit, Berlin
(1997. július-augusztus)

 

"Épp a hétköznapi szint és az emelkedett mítosz, a naturálisan csökött nyelv és drámai poézis, a redundancia és az elokvencia többszöri összekoccanása adja a játék disszonáns báját."

Koltai Tamás, Élet és Irodalom
(1997. május 9.)

 

BOLYGÓ KULTUSZ MOTEL (1997-99)
(Kísérleti színtársulat Budapesten, művészeti vezető: Kamondi Zoltán)

 

"Az új találkozások iránti nyitottság mellett a Bolygó Kultusz Motel lehetőséget kínál a folyamatos személyes jelenlétre, az önmagunkról és a színházról való gondolkodásra."

Tábor Ádám, Criticai Lapok

A Motelben:
EGYMÁST ÉRINTŐ 10-12
(A Bolygó Kultusz Motel előadás-sorozata a Merlin Színházban és az IBS-ben)

 

"Az Egymást érintő koncepciója új lehetőséget ad arra, hogy meghaladjuk a repertoár-színházat, anélkül, hogy kidobnánk az ablakon a színházat és a repertoárt."

Tábor Ádám, Criticai Lapok

 

Díjak:


Alternatív Színházi Szemle, Budapest
Fődíj az Egymást érintő Elfeledett álom című előadásáért

 

 

CANDIDE (1998)

(Bolygó Kultusz Motel a Thália Színházban)

 

"Ha három tehetséges ember...
... akkor megvalósulhat egy megvalósíthatatlannak tűnő feladat - előadhatóvá válik egy nem színpadra szánt és termett történet, egy szürreális tézisregény: Voltaire Candide-ja. A három tehetséges ember: az író, Eörsi István, a zeneszerző, Melis László és a rendező, Kamondi Zoltán. Mindhárman remek csapattagok, kitűnő összhangban dolgoznak az előadás közérdekét szolgálva. És mindhárman remekül értenek Voltaire-ül.
Eörsi és Melis munkáját szervesen egészíti ki Kamondi Zoltánnak a commedia dell’artéra emlékeztető pikareszk rendezése. Lenyűgöző, ahogy ura katasztrófáknak, földrengéseknek, mészárlásoknak -úgy mozgatja néhány színészét, hogy tömegeknek hatnak. S teszi mindezt csaknem teljesen eszköztelenül. Hiszen díszlet jóformán nincs is, de épp ez az előadás erénye, ez a visszafogottság. "

Marik Noémi, Criticai Lapok
(1992. február)

 

"Kamondi pedig nagyon szerencsés kézzel nyúlt a "mondandóhoz"; nem sulykolja, még azt is megengedi a nézőnek, hogy ne vegye igazán komolyan, s belefeledkezzen az egymásba épülő kalandok sorába. S ezek az önmagukban is megálló, rengeteg- nem öncélú- ötlettel élő jelentek minden poénnal, geggel együtt az alkotók politikai- filozófiai szkepszisét is sokkal jobban megéreztetik. Különösen kiemelkedő a Rákóczi- jelent hiteles történelmi pesszimizmust sugárzó groteszk panoptikuma..."

Urbán Balázs, Színház
(1999. szeptember)

Díjak:


Színházi Kritikusok Díja 1998
Az évad legjobb zenés előadása

 

 

AZ ALKIMISTA ÉS A SZŰZ (1997-99)

(Játékfilm, Új Dialóg Filmstúdió-MTV FMS-Eurofilm Stúdió-tor Film Poland-Artcam, Paris)

 

"Kamondi sokkoló profizmusa, a főszereplők játéka az Alkimista és a szűzben;
aztán a fiatalok, hét vagy nyolc debütáns játékfilm, ilyen sem volt emlékezet óta."

Báron György, Nappali Ház
(1999. január)

 

"Kamondi sokat mondogathatta Macbeth-tel: merem, mit férfi merhet, ki többet mer, nem ember. Vadromantikus történetet álmodott az aranycsinálás titkát megszállottan kutató vegyészről, a hivatásos gladiátorról és az ötödik elemként működő, delejes képességekkel bíró leányról, egymást érik a csodák és rémségek, az egész roppant gótikus, zaklatott, egyszerre kimódolt és vásári, és nagyon hajlamos a szétesésre, az egyik csodája, hogy időnként mégis összeáll, miközben olyan képek, jelenetek ütnek át rajta, melyeket nem fogunk elfelejteni."

Bori Erzsébet, Filmvilág
(1999. április)

 

"Szóval jó minden, és ez a sok jó apróság annyi rokonszenvet kelt a mi tagadás, kissé talán előítéletes nézőben, mint amikor az egyiptomi piramis trükkös halálcsapdáit mutogatja neki az idegenvezető, anyagot, munkát, mágiát és persze művészetet, mely mind azért született, hogy egy nem akármilyen Ego túlvilági problémái általa rendeződjenek."
Hirsch Tibor , Filmvilág
(1999. november)

 

Díjak:
Magyar Filmkritikusok Díja 2000
Legjobb operatőr díja
Legjobb női főszereplő díja

10. Manchesteri Nemzetközi Filmfesztivál,
Független Film kategória
Legjobb játékfilm díja

A zsűri értékelése:
A történet a Filozófusok tónus legendája elég jó adaptációja, jól kidolgozott karakterekkel.
Kiváló operatőri munka. Eredeti és különleges atmoszférák láthatók.
A hangvilág jól van komponálva és egységes. Mindegyik színész kiváló professzionalizmussal és különleges jellemzéssel oldja meg feladatát
Vizuálisan végig leköti a nézőt miközben a közepén a karakterek kidolgozására koncentrál és a történet elszabadul de aztán újra leköt emlékezetes képekkel. Azok a jelenetek, amelyek konkrétan alkímiával foglalkoznak annyira meggyőzőek hogy talán több hangsúlyt is kaphattak volna. A film nagyon szórakoztató is.


Prix Europa/Berlin
4. helyezés
(19 ország 25 filmjéből)

 

Meghívások:


Bostoni Nemzetközi Filmfesztivál
Alexandriai Nemzetközi Filmfesztivál
Calcuttai Nemzetközi Filmfesztivál
9. Kísérleti Filmfesztivál, Madrid
6. Dhaka Nemzetközi Filmfesztivál
Floating Filmfesztivál, Vancouver
20. Porto Filmfesztivál

 

 

MAGYAR TARKA XIII (2001)
"UTAK FURUGYON"
(Videó-portrék, MTV Opal-Aster Film)

 

 

KíSÉRTÉSEK (1999-2002)

(Játékfilm, Nextreme Film - Honeymood Films - Fivinvest Ltd.)

 

"A Kísértések az idei berlini filmfesztivál eddigi egyik legkellemesebb meglepetése. Ez a Kamondi Zoltán által rendezett kis költségvetésű film, amiben kiváló amatőr színészek is szerepelnek, és fekete-fehér felvételek váltakoznak színesekkel, azt próbálja megvizsgálni, hogy a romák és nem-romák hogyan tudnak együtt élni és egymás életét kiegészíteni..."

Kate Connolly, The Guardian
(2002. február 13.)

"A Kísértésekben ősi hagyományok ütköznek egy nyugtalan fiatal magyar jelenkori világában. Folyamatosan érdekes és végtére provokatív film, Kamondi előző filmjéhez képest ütemváltás. A rendező előző filmjének a története és struktúrája nem volt ilyen erős, de vizuálisan rendkívül gazdag az is. A Kísértések komoly versenyző az idei berlini megmérettetésen, s valószínűleg heves vitákat fog kiváltani, mindenekelőtt a 10 éves roma lány mágikus képességei és kötődése, heves ragaszkodása a film főhőséhez, egy 19 éves, önmagát, identitását kereső fiúhoz. Potenciális exportfilm.
(...)
Az író-rendező Kamondi e jól strukturált, erősen komponált filmjében a közismert történet egy a társadalommal és családjával konfliktusban álló izgága fiatalemberről, új fordulatot kap.
(...)
... Anya és fia szerepe nagyon realisztikus, így a Kovás Julianna játszotta vadóc kis cigánylány koravén hozzáállása a szexhez és a férfi-nő kapcsolathoz meglehetősen furcsa, különös. A jelenet, ahol megpróbálja Marcit rávenni, hogy szeretkezzen vele, egyszerre zavaró a kora miatt, de különös módon gyönyörű is. És Kamondi óvatosan ügyel arra, hogy a jelenet elfogadható legyen a közönség számára."

David Stratton, Variety
(2002. február 17.)

 

"Magyarország hosszú kihagyás után újra részt vesz a Berlinale versenyében egy olyan nevezéssel, amely annyi aktuális magyar problémát próbál közvetítetni, amennyit 88 percben lehet. A generációs kérdéstől a fiatalok perspektíváiig, a cigány mágiától a csúcstechnológiai varázslásig, az új gazdaság csodáitól annak áldozataiig sokféle témát vet fel, néha csak érintőlegesen, nem elmélyülve bennük. De Kamondi kétségtelenül egy sajátos világú rendező, akinek jó érzéke van a vizualításhoz és a színészvezetéshez.

Kamondi gyakran használ kézi kamerát, dokumentumfilmes stílusban, és fekete-fehér elbeszélő betéteket használ az objektívnak tekintett valóság megmutatására, és drámai közeliket, színes felvételeket a szubjektív realitásként. Színházi tapasztalatai nyilvánvalóan megmutatkoznak a kiváló műben...
(...)
... A Kísértések erényei garantálják a film fesztivál-karrierjét, és a művész mozik potenciális érdeklődését."

Dan Fainaru,
Screen International
(2002. február 12.)

 

"...A Kísértések egy rendkívül élvezetes kamaradarab, fekete-fehér film egy előre láthatóan szerencsétlen helyzetről. Nagyon kimért, nagyon őszinte, nagyon dühös és néha nagyon szórakoztató, s mindez a legcsekélyebb felesleges díszítés nélkül."

elk, Die Welt
(2002. február 12.)

 

"Kamondi a Kísértésekben sikeresebben kombinálja a fantázia világát és a valóságot, mint korábban. Jó évadban ez a film még mindig a legjobbak közé tartozna. Szerelem és konfliktus, pazar és furcsa lelemények és a börtön agresszív hangulata, amiből a fiatalember többet kap a kelleténél. Egy sikeres ember gátlástalan viselkedése és a gonosz tekintete a mélyből, minden előbukkan és valóságosan a vetítő vászonra kerül."

Hans-Jörg Rother,
Frankfurter Allgemeine Zeitung
(2002. február 21.)

 

"A rendező új filmje, A Kísértések, melynek- problematikája és gondolatisága okán- talán az Életutak és démonok címet is lehetett volna adni, sokkal érettebb és kiegyensúlyozottabb mű. A korábbi motívumok felbukkannak ugyan benne, de mondanivalója, stílusa, szerkezete más minőséget képvisel. Karakterisztikus vallomás. Felkavaró hatású körkép. Nem gomolyog benne köd (ösítés). Szuggesztív erejével gyakorol hatást a szemlélőre. A bíráló tehát, aki nem tudott Kamondi korábbi hullámhosszára hangolódni, ezúttal elismeréssel méltatja az immár nemzetközi fórumokat megjárt sorsdráma erényeit."

Veres József , Népszabadság.

 

"Kamondi stílusa összetéveszthetetlenül egyedi, ugyanakkor igazi csapatjátékos: a komponista most is Melis László, az operatőr Medvigy Gábor - összeszokott gárda ez, mindaz, ami e filmben dicsérhető - s az nem kevés -, az ő érdemük is. Meg a színészeké, Budai Katié a cigánylány szerepében mindenekelőtt, Básti Julié, Derzsi Jánosé, Seress Zoltáné. Talán csak a két fiatal, Kovács Julianna és Miklós Marcell halványabb. Utóbbi dühkitörései zavaróak, ugyanakkor remek a humora (Seressé is) - igaz, jól megírt dialógusokat kaptak. Kamondi előző két játékfilmjének nem a humor volt az erőssége, pedig ez a fajta megközelítés nem áll tőle távol, tudjuk a Magyar Tarkából. Lidérces, világvégi irónia lengi be figyelemreméltó új opuszát, melynek szenvtelen előadásmódja és fanyar humora mögül lassan, vészjóslóan füstölög elő a dráma."

György Báron, Élet és Irodalom

 

"De nemcsak a figurák elevenek, a jelentek is nagyszerűen működnek a filmben. A Kísértések tele van humorral, miközben a háttérben ugyebár súlyos egzisztenciális problémák húzódnak. Felejthetetlen a hagymapucolás jelente, amikor Marci a cigányokkal a kislányra alkuszik, de az is, ahogy csokornyakkendős professzora állandóan sütizik, és az. Amikor a semmin sem csodálkozó apa fizetés nélkül felveszi fiát dolgozni a lepukkant TSZ- irodában. És még hosszan sorolhatnám, ugyanis ilyen laza, görcs nélküli humort csak a fiatalok filmjeiben lehetett eddig látni.
Az ezer szállal a valósághoz kötődő útkeresési történeten éppen csak átcsillan a nem mindennapi fénye. Pontosan attól tud éles lenni ez a csillanás, hogy alapvetően a valóságban gyökerező történetbe hasít bele. A történet egyszerűsödése mellett a látványvilág is lazábbá és hétköznapibbá vált. Medvigy Gábor páratlan kompozíciós érzéke szépen világított fekete- fehér képeken és a hősökhöz közelebb férkőző, visszafogottan színes kézikamerás képeken remekül érvényesül ." (...)
" A Kísértések átgondolt és nívósan kivitelezett film, igazi kiugrás Kamondi pályáján."

Stöhr Lóránt,
magyar.film.hu, Hungary

 

"Ezúttal valóban meséről van szó, otthonos "egyszer volt hol nem volt"- tal induló, és varázslatos- noha logikus- véget érő, legjobb pillanataiban mágikus erejű meséről."
(...)
"Kamondi filmjének jól eltalált stilizációja sikeresen ötvözi a hétköznapit és a túlvilágit, a valóságos és képtelen alternatívák szélsőségeit. A Kísértések a komor, egyszer- egyszer- drasztikus részletek ellenére mindvégig könnyed-noha távolról sem könnyű film marad."
(...)
Hősei vadromantikus figurák ma is, különcök, deviánsak, mágikus képességekkel bírnak, a szenvedélyeik vezérlik őket, a Kísértések története azonban nem vész bele a vadromantikus túlzásokba és cirkalmakba.
A kis létszámú kamarajáték fő erényei közé tartozik a kiváló szereplőgárda - ebből is kiemelkedik Miklós Marcell (Marci) és Kovács Julianna (Juli). És ami ennél is fontosabb: a meseszövés. Vagyis a történet."
(...)
"Kamondi Zoltán- meglehet szorongásból, meglehet külső kényszernek engedelmeskedve- erős történettel állt elő, és ez előnyére vált."
(...)
"A Kísértéseknek jó esélye van arra, hogy megőrizze az emlékezet."

Békés Pál, Filmvilág
(2002. április)

Díjak:


52. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál
Nominálva az Arany Medvére
Európai Film Akadémia
A Legjobb Európai Film versenyébe
hivatalosan beválasztva

33. Magyar Filmszemle, Budapest
Legjobb rendezés
Legjobb operatőr
Legjobb színészi alakítás

"Love is Folly"
Bulgár nemzetközi Filmfesztivál -Várna
A zsűri különdíja a kiemelkedő filmnyelvi értékekért
23. nemzetközi Kamera Fesztivál, Manuki Brothers -Macedonia
Bronz Kamera
8. Pyongyang Nemzetközi Filmfesztivál -Észak-Korea
Legjobb fényképezés
Magyar Filmkritikusok Díja 2003
A legjobb forgatókönyvért

 

Meghívások:


"World Greats Section" Montreal Nemzetközi Filmfesztivál, Kanada
"East of West Section" Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál, Cseh Köztársaság
Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál, Oroszország
Shanghai Nemzetközi Filmfesztivál, Kína
20. Minneapolis Nemzetközi Filmfesztivál, USA
"Fiatal Európai Film" Nemzetközi Filmfesztivál, Torun, Lengyelország
Seattle Nemzetközi Filmfesztivál, USA
Lagow Nemzetközi Filmfesztivál, Lengyelország
Dahlonega Nemzetközi Filmfesztivál, Atlanta, USA
Manchester Nemzetközi Filmfesztivál, Vermont, USA
Portobello Filmfesztivál, London, Egyesült Királyság
Seoul Net Filmfesztivál, Dél-Korea
Haifa Nemzetközi Filmfesztivál, Izrael
Fesztiválok Fesztiválja Kievben, Ukrajna
Eureka Vetítés Skopjéban, Macedonia
Ljubljana Nemzetközi Filmfesztivál, Szlovénia
Bratislava Nemzetközi Filmfesztivál, Szlovákia
Palm Springs Filmfesztivál, USA
Cleveland Nemzetközi Filmfesztivál, USA